Sebezhetőség elfogadásáig óriási az út, telis tele tanulással és fejlődési lehetőséggel, az önismeret mélységeinek lehetőségéről nem is beszélve.
Erős, küzdő nőként korábban azt gondoltam, hogy minden „harcot” nekem kell megvívnom. Ha egy célt kitűztem végig csináltam tűzön-vízen keresztül. Nem álltam meg, hogy feltegyem az alábbi kérdéseket.
Ez tényleg az én harcom, vagy a másé?
Szükségem lehet segítségre?
Tudok kérni támogatás?
Ezeket a kérdéseket ma már felteszem. Ezeknek mi a hozománya és honnan eredeztethető mindez?
Be kell ismernem, egy nap én is elérkeztem ahhoz a vízválasztó momentumhoz, amikor elkezdtem megvizsgálni önmagamat – értékelem saját személyiségem összetevőit, határait és lehetőségeit, betekintve a viselkedésem rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, és értékeltem az emberi kapcsolatokban játszott szerepeimet, hatásomat.
Brené Brown-tól idézve, észleltem és megtanultam néhány igen fontos tényezőt:
„Ha szívvel lélekkel akarunk élni, akkor legalább olyan fontos, hogy elfogadjuk saját gyengeségünket és sebezhetőségünket, mint hogy tudásra tegyünk szert és magunkhoz ragadjuk személyes hatalmunkat.”
Nagyon fontos elismerni és tudatosítani, hogy önmagunk megfigyelésével és mély elemzésével, kiemelve a környezetünkből érkező visszacsatolásokat, az önismeret fejlődő és fejleszthető képesség, sőt énképünk tudatosítható és kialakítható a helyes önértékelés.
A teljes elemzéshez és fejlődéshez felhasználtam, egy korábban kedves tanárnőmtől kapott segítő mondatot, amit igen sokáig „ízlelgettem, emésztettem” legbelül: Erős, érzékeny nő vagy, be kövesedett könnyekkel”
Hosszas belső munka során, ki tudom jelenteni, hogy az én utam: Az érzékenység beemelése az életembe. A gyengédséget, sebezhetőséget önmagammal szemben, el tudjam fogadjam és szeretném elismerni. Tulajdonképpen ez egy önbevallás, önbeismerés – komplex és nem fájdalommentes folyamat.
A mai napig hálás vagyok, ezekért a szavakért. Sokat finomodtam azóta, már képes vagyok, sőt merek segítséget kérni, ha úgy érzem szükségem van rá. Tudatosan, elsajátítottam a képességet kapcsolódni másokhoz, sőt megtaláltam az utam önmagamhoz is. Ha csak a versengés lenne jelen bennem, a küzdési vágy, ami sok esetben vitathatatlanul segít engem, akkor képtelen lennék erre a kapcsolódásra. Nagyon fontos kiemelni, hogy kapcsolódni csak olyan emberekhez lehetséges és tudok én is, akik képesek megmutatni sebezhetőségüket. Most, hogy eljutottam ehhez a ponthoz, felismertem, amit fel kellett és nem csupán a kapcsolódás képességét nyertem, de elsajátítottam a kapcsolódás bátorságát és tisztaságát. Vagány vezetőként arra ösztönözlek, hogy gondold át te is, hogy melyik oldalad az, amit erősíteni szeretnél magadban és kívánom, hogy találd meg a saját utadat.